Pár napja hívott barátnőm, hogy: Óóójajjjjjéneztnemélemtúlírtamnekidemárkétnapjanemválaszol, pe pe pedigénazthittem ho ho hogymostmármajd……

De miből hitted te Szívem? Nem mondott, ígért vagy tett semmi olyat, amiből az ellenkezőjére lehetett volna következtetni. Hja, hogy dicsért, meg szépeket mondott, meg néha hívott és megjelent? Szigorúan akkor, mikor már végre jobban lettél? Hogy fantasztikus vagy, meg de jó lenne, és nagyon szeretné, bárcsak, és társai? A baj csak az, hogy  valahogy a cselekedetek mindig elmaradnak a nagy szavak mögött. Ez az adok is meg nem is, kellesz is meg nem is állapot tart már hosszú hónapok óta.

Próbáltam árnyaltan fogalmazni, órákon keresztül csépeltük a sz**t, persze ohne eredmény. Hogy lenne? Hogy is lehetne? A férfi, mint ebben a korosztályban oly sokan, még az ex kötelékében, testi és lelki nyomorokon épphogy túl (vagy nem), képtelenül arra, hogy adjon és kapjon, a nő hosszú idő óta egyedül, készen a teljes odaadásra. Nos, így nehéz dűlőre jutni. Hogy ki a hibás? Senki. Miért nem mondta, hogy ez most nem fog menni? Miért nem volt egyértelmű? Miért? Miért? MIÉÉÉÉÉRT? Jogos a kérdés. Miért?

Három jó indokot is mondhatnék: azért, mert, csak. De találtam egy sokkal romantikusabb magyarázatot is! A férfi, még ebben a béna szituációban is ösztönösen védi a nőt, nem akarja megbántani, mert amúgy csípi, meg emberileg is nagyon szereti, és nagyra becsüli, meg felnéz rá. Sőt ha nagyon magába mélyed, még arra is rájön, hogy ezt a kegyet (értsd téged) ő meg sem érdemli, neked sokkal jobb jár nála. Hát ez olyan szép. Most kicsit abba is hagyom az írást, mert elhomályosult a tekintetem….. Elkeserítő. Paradoxon.

Egyik ismerősöm mondta nekem, mikor hasonló szituációban a semmire alapoztam, ő pedig tehetetlenül nézte, hogy: Igazad is van, ha légvárat építesz, ne sajnáld a téglát! Csak ugye, más esetében könnyebb a realitás talaján maradni, mert az érintettség hiánya miatt észrevesszük azt, amit a kastélyépítő a nagy meló közepette nem.

Pedig milyen sok álmatlan éjszakát megspórolhatnánk magunknak, ha sikerülne rájönnünk, hogy lehet eljutni odáig, hogy ne akarjunk többet látni a dologba, mint ami benne van, és könnyű szívvel el tudjuk fogadni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy vágytuk. Ha tudnánk, hogy lehetne önvád, önhibáztatás, önmarcangolás nélkül, az átélt élményekért hálásan elkönyvelni, ha egy szép, magával ragadó kezdet után mégsem lesz folytatás.

Jó lenne, ha értékes emberek, ahelyett, hogy magukba keresnék a hibát, úgy tudnák lereagálni a csalódást, mint Miranda a Sex és New Yorkból, hogy mosolyogva elfogadja azt a tényt, hogy: Nem jöttél be neki!

Ennyi. Az okok keresése, a háttér kutatása, a mi lett volna boncolgatása lényegtelen és felesleges, ugyanis a HA faktor itt nem játszik szerepet, az csupán színtiszta fantázia. Ha kicsit később találkozunk, már nem ilyen lelki roncs… Hja, de most találkoztunk! Ha nem vagyok ilyen őszinte, lehet még mindig együtt vagyunk… Lehet, de ha eleve ferdítésre építünk, sok jóra nem lehet számítani. Ha nem ebben a zűrös időszakában találkozunk… Mondták már neked, hogy nincsenek véletlenek?  Ha nem ezt, azt, amazt, ha nem ekkor, hanem akkor, ha nem így, úgy, amúgy nézek, mondok vagy csinálok valamit, akkor most tuti minden a legnagyobb rendben lenne, és nemsokára hófehér paripán, rózsaszín felhők között galoppoznánk a parti homokban az oltár felé. HÁT PERSZE! Ez úgy hülyeség, ahogy van. Ha nem voltál tajparaszt, nem sértetted vérig, akkor sajnos nem jöttél be neki. Legalábbis nem annyira, hogy túl sok energiát fecöljön beléd. Kegyetlenül hangzik, de ez van.

Azt gondolom, a férfi oldaláról minden egyéb magyarázat csak maszlag. Szépen csomagolt, árnyalt, kegyes hazugság. Persze, biztos van valóságalapja, hogy sok a dolga, szét van hullva, lelkileg nincs toppon (Ha van kedvetek, megírhatjátok, hogy milyen kreatív indokkal találkoztatok;-)), de ha nem klinikai eset, akkor azt hiszem, mégiscsak az van, hogy nem akarásnak nyögés a vége.

A rutin meg az évek azt mondatják velem, ha egy férfi akar valamit, nincs az az Isten, ami megállítja. Függetlenül az aktuális körülményeitől, kapcsolati státuszától, nehézségeitől, mindentől. A férfi, ha akar, ha IGAZÁN AKAR, jön, lát és győz. Persze, csak ha hagyod!  😎